Hogyan kell értelmezni az új munkavédelmi szabályt?

2019-06-02

Mostani blogbejegyzésünkben segítjük értelmezni az MSZ EN1005-4:2005+A1:2009 magyar szabványt, amely június 1-én jelent meg. A szabvány a gépek biztonságával, az ember fizikai teljesítményével és a géphez viszonyított munka közbeni testtartások és mozgások értékelésével foglalkozik.

 

Mit is jelent ez pontosan?

A szabvány megnevezésében a gépek biztonsága szerepel címként, azonban minden a gépekhez kapcsolódó tevékenységre, azok működtetésén túl a karbantartás, üzembe helyezés, tisztítás, beállítás és műveletek elvégzésére is vonatkozó ajánlásokat tartalmaz. Az ajánlások tárgya az előbbiek végzése során előforduló kockázatok feltárása és értékelése. A kockázatok feltárása ebben az esetben a munkavégzés során a munkavállaló esetleges egészségkárosodást okozó mozgásos tényezők megismerése. Eszköze a mozgások és testhelyzetek vizsgálata, amelyekre a gép, tágabb értelemben a munkakörnyezet kényszeríti a használóját.

 

A munkavédelem mely területét érinti?

A szabvány elsődlegesen megelőzni szeretné a munkavállalók váz- és izomrendszeri betegségeinek, elváltozásainak kialakulását, így tervezési irányelveket fogalmaz meg a megfelelő körülmények biztosításához, amelyekkel kiküszöbölhető vagy csökkenthető a kockázat. Így már a tervezési fázisban az ötletek és koncepciók létrehozásakor figyelembe tudják venni a szükséges szempontokat. Bár a szabvány kiemeli, hogy ajánlásai gépekre vonatkoznak, azok betartása bármilyen környezetben dolgozó munkavállalóra pozitív hatással lehet, hiszen az ember képességeiből és korlátaiból indul ki.

 

Hogyan lehet vizsgálni a szabványnak való megfelelést?

Használati menete megegyezik az ergonómiai vizsgálatokéval, lépései a populáció meghatározása, a feladatelemzés, a szükséges ergonómiai adatok meghatározása, az értékelés és a kockázatfelmérés. Ezek elvégzésével eldönthetővé válik egy munkafolyamat megfelelősége, és kiszűrhetővé a nem megfelelést okozó mozdulatokat előidéző környezeti körülmények.

A mozgások értékelésének alapját a mozdulatok adják, azaz az egyes pillanatokban felvett testtartások, amelyek önmagukban és együttesen is sok információt hordoznak. A testtartás meghatározáshoz az ISO11226-os szabványra hivatkozik, amely részletesen kifejti annak mikéntjét.

Használatkor a vizsgált testrész testhelyzet-meghatározását követően, először három kategóriába sorol a szabvány az egészségügyi kockázat alapján:

- elfogadható,

- feltételesen elfogadható és

- elfogadhatatlan.

A szabványban alkalmazott elvek alapján a kockázatok a szélsőséges helyzetekben magasabbak, például túl hosszú ideig tartott vagy nagyon gyakran ismétlődő testhelyzetek esetében, így ezek az elfogadhatatlan kategóriába esnek. Az ideális állapotokra, testhelyzetekre, időtartamokra és ismétlődésekre vonatkozóan testrészenként külön ajánlást kapunk a szabványban. A nehezen eldönthető esetekben pedig meghatározza számunkra azokat a feltételeket, amelyek mentén elfogadható lehet a vizsgált póz.

Így a munkafolyamat minden mozdulatát vizsgálva lehetővé válik azoknak a kockázatot jelentő mozdulatoknak a kiszűrése és a hozzájuk kapcsolódó környezeti problémáknak a felismerése, amelyek megváltoztatása pozitívan hat a munkavállalókra.

 

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

A gyakorlatban az egyes munkafolyamatokat minden időpillanatban vizsgálva, testrészenként külön értékelve lehet a kockázatot meghatározni. Például egy helytelenül végzett emelés során a törzset vizsgálva, annak túlzott döntése jól láthatóan a kritikus tartományba esik. Ilyen mértékű, túlzott előrehajlás kitartott és nagy gyakoriságú mozdulatként is elfogadhatatlannak minősül, azonban a szabvány feltételesen elfogadhatónak minősíti, ha percenként kevesebb, mint két alkalommal fordul elő. A szabványban szereplő mellékfeltétel alapján pedig csak akkor elfogadható a hát ilyen pozíciója, ha rövid ideig történik olyan jellegű munkavégzés, ami ezt előidézi. Az elemzésben tovább haladva először a törzs további kockázatait kell számba venni, itt csavarodás és oldal irányú döntés nem figyelhető meg, így ezek elfogadhatóak. A testhelyzetet adó többi testrész: nyak, karok és lábak értékelése után továbbléphetünk egy következő testhelyzetre, ahol a folyamatot ismételni szükséges. Közben pedig a testhelyzetek megtartásának hosszát és ismétlődési gyakoriságát is figyelembe kell vennünk a kockázatok helyes meghatározásához.

 

Milyen vizsgálati módszert válasszak?

Az egyes testrészek minden időpillanatban történő vizsgálata a fenti szempontok szerint nagy figyelmet és időráfordítást igénylő feladat, ezért célszerű szakértői segítséget kérni. A szenzoros mozgásrögzítés és elemzés a leggyorsabb és legpontosabb módja a testhelyzetek és felvett testszögek vizsgálatára. Ez a módszer nem zavarja a munkavégzést, és egy 8 órás műszak alatt körülbelül 20 munkafolyamat rögzíthető. A mozgáselemzés a ViveLab szoftverrel történik, melynek eredménye egy részletes analízis riport, ami kiemeli a kockázatokat. A riport alapján szemmel látható, hogy a munkafolyamatok milyen kockázati szintűek, így könnyen fel lehet állítani egy priorizált feladatlistát a nem megfelelések javítására.

 

Kérje ingyenes tanácsadásunkat június 30-ig!

Hívja meg szakembereinket egy helyszínbejárásra, hogy felmérjék és személyesen egyeztessék, milyen vizsgálatok szükségesek a szabványnak való megfelelés érdekében, és várhatóan milyen költségekkel számolhatnak.

 

 

 

ViveLab
Küldetésünk, hogy a vállalatok széles köre számára tegyük elérhetővé a gyors és precíz háromdimenziós virtuális ergonómiai vizsgálatot, elemzést és tervezést.

E célkitűzés mentén fejlesztettük ki a ViveLab Ergo ergonómiai szimulációs szoftvert, mely segítségével optimális munkakörnyezetek és munkafolyamatok alakítható ki az egészség, a hatékonyság, a versenyképesség és a profitabilitás növelése, valamint a dolgozói egészségmegőrzés és elégedettség érdekében.
kapcsolatfelvétel

kapcsolódó tartalmak